Hagyománynak hívjuk azokat a szokásokat, viselkedéseket, cselekedeteket, emlékeket, szimbólumokat, hiedelmeket, legendákat, amelyeket nemzedékről nemzedékre adunk át egy közösségben. Hagyománya lehetnek egy családnak – mondjuk amikor a karácsonyfára mindig a családfő teszi fel a csúcsdíszt, vagy ha a születésnapokon az ünnepelt koronát hord. Hagyománya lehet egy iskolának – például az, hogy nyaranta táborozást szerveznek a gyerekeknek. Hagyomány lehet az is, milyen munkát választunk magunknak, ha folytatjuk, amit szüleink elkezdtek. Bármilyen közösségnek lehetnek hagyományai. Akár panelházban vagy telepeken élőknek is. Idővel új hagyományok is létre jöhetnek. Mint mondjuk az, hogy a Teleki tér 7-ben roma rádió működik.

A Bizalom, a remény és a hit házassága. Amikor reménykedünk, hiszünk abban, hogy valami úgy fog történni, ahogy az nekünk is a legjobb. Bízunk a társainkban, párjainkban, családunkban, bízunk barátainkban, ismerőseinkben, tanárainkban, munkatársainkban. Bízunk az Életben és ami a legfontosabb: bízunk Önmagunkban, mert hisszük, hogy képesek vagyunk jó dolgokat létrehozni, jót cselekedni. A Habiszti bizalma töretlen, mert nemcsak magunkban hiszünk, hanem Bennetek is. Bízunk, ezért reményteljesnek látjuk a Habiszti közösséget, a közös jövőnket.

Szeretettel fordulunk felétek. Ez az az érzés, amely melegséggel tölt el, amitől erősnek érezzük magunkat. A szeretet ad, épít, gyógyít és akár szárnyakat növeszt. A Szeretet elfogad, átölel, figyelmes, segít, védelmez, biztonságot nyújt. A Szeretetnek nincsenek feltételei. Nem azért szeretünk valakit, mert cserébe elvárunk valamit. Szeretjük és elfogadjuk magunkat szőröstül bőröstül, és elfogadunk téged is olyannak, amilyen vagy. A szeretet képviseli magát. A Habiszti akkor is Szeret téged, ha éppen kritikusan állsz hozzánk, vagy más a véleményed. Figyelünk rád, elfogadjuk azt is, ha máshogy élsz. Tudjuk, hogy a Szeretet legyőzi a félelmet. Mindig.

Tisztelet a másik ember elismerése, megbecsülése. Tiszteljük a környezetünket, a Földet, ahol élünk, őseinket, szüleinket, mert lehetőséget adtak arra, hogy mi is létezzünk. Elismerjük már magát az embert, a férfit, a nőt, és a gyereket is. Megbecsüljük törekvéseiket, gondolataikat, tudásukat, cselekedeteiket. Szerintünk már az is tiszteletet érdemel, aki ebben az időszakban Magyarországra született. Tiszteljük azokat, akik megelégelték az áldozat szerepet és felemelik a fejüket. Tiszteljük azokat, akik alázattal végzik munkájukat, akik a jég hátán is megélnek, akik már tettek le az asztalra, akik teremtenek, és azokat is, akik kezet nyújtanak. Tisztelünk amiért nemcsak a foteledből osztod az észt, amiért részese vagy a változásnak, életünk, környezetünk jobbításának. Tisztelünk. @Habiszti.