Családunkban négy felnőttnek lettek szinte egyszerre tünetei, a szüleimnek a férjemnek és nekem, tavaly márciusban. Akkor a második hullám volt terítéken, bár azt nem tudni, hogy az, vagy még az első érkezett hozzánk. A március 15.-ei hosszú hétvégén kezdődött. Négy napos ünnep volt. Nagyon fáztam. Majd hőemelkedésem lett, ami később elérte a 38 celsius fokot. Fel is hívtuk az ügyeletet jól viselkedő, felelősségteljes állampolgárként, akiknek ebben az esetben már bejelentési kötelezettségük volt, azonban a hang a telefonban annyit mondott, hogy szóljunk a háziorvosnak, ő majd kérni fogja másnapra a tesztelőket. Nem baj, ha addig még eltelik 4 nap, hiszen hosszú hétvége volt. Azért már ne menjünk sehova.

  Hidegrázás, fej-szem-fül-homlok fájdalom, fogak felső részének fájdalma, érintésre bőrfájdalom, végtagfájdalmak, hányás-hasmenés, epegörcs, hőemelkedés-láz, hőhullám-belső forróság láz nélkül, hurutos köhögés, a köhögésektől hátfájás, izom-ízületi fájdalmak, fizikai gyengeség, nehéz koncentráció, remegés, felfokozódott (!) szag és íz érzékelés – ezek voltak azok a tünetek, amiket megéltünk. Nem mindet egyszerre és nem mindannyian. A vírus kereste a fogást rajtunk. Mintha saját tudata lett volna. Nem voltál fogorvosnál? Még mindig vannak emésztési gondjaid? Nesze, most megmutatom milyen az, amikor jól fáj! – szinte hallottam a kárörvendő kacajt. Nagyjából fél naponta váltották egymást a tünetek. A közös az a fizikai gyengeség volt, még a pisilést is ki kellett pihennünk. Ezután hullámokban jött a javulás. Három napos ciklusokat figyeltünk meg.

  A tünetek megjelenése utáni ötödik napon voltak tesztelni. Először csak a szüleimet meg engem. Hiába mondtuk, hogy a férjem is hasonlóképpen van, neki nem turkáltak a szájában, mert a háziorvos csak három tesztet kért. Hogy neki miért nem? A telefonban annyit mondott, hogy neki nem kell, nem baj, hogy egy háztartásban élünk, - az egyik szobában a szüleim a másikban mi -, azt mondta, hogy nem akar túl sok munkát adni a tesztelőknek. Anyuék azonnal pozitívok lettek, az enyém kétséges volt, ezért PCR-t is csináltak. A szüleim pozitív eredménye miatt másnap, rendelési időben (csak akkor lehet) újra telefonáltunk a háziorvosnak, aki annyit mondott, hát jó, akkor a férjemet is kéne. És az érdekes az volt, hogy a szüleim a teszt napjától, én a PCR eredménye után, a párom meg még két nappal később került hivatalosan karanténba.

  A „szobafogság” feloldása és egyben a gyógyulttá nyilvánításunk is meglepő volt. Anyu lett legutolsóként tünetmentes. Amikor felhívtak az orvosi rendelőből és elmondtam, hogy mi már jól vagyunk, anyunak van még hőemelkedése, hármunknak meg is szűnt a karanténja. Megkérdeztem, hogy ez akkor azt jelenti, hogy mi már kimehetünk, anyu marad? A válasz igen volt. És, ha anyu még covidos és karanténban van, mi meg egy háztartásban élünk vele, az nem gond, mehetünk emberek közé? A válasz: már eltelt a 10 nap. És mondjuk, ha most derült volna ki, hogy az anyám beteg, akkor mi nem kerülnénk karanténba? A válasz, de igen, mindenki karanténba kerül ilyen esetben. Tehát, ha van egy covidos a családban, akivel egy légtérben, egy háztartásban tartózkodunk, ahogyan jelenleg mi is, akkor most mi a különbség? Nem kötözködni akartam, csak egyszerűen érdekelt. A vonal másik végén csend volt, aztán csak annyit mondtak, hogy jó, akkor ne menjünk ki mindannyian, csak egy ember menjen vásárolni. Maradunk karanténban? Nem, ti már meggyógyultatok, mondta kicsit feszültebben a hang. Elengedtem. Ha megmondta, hát megmondta.

  Még pár hétig gyengébbek voltunk. Ami a meglepő és olykor ijesztő volt, azok a posztcovidos tüneteink voltak. Nekem pár napig fájtak a csuklóim és a térdeim, és heteken keresztül köhögtem még. A karantén utáni második hónapban hullott a hajam. No, az ijesztő volt! Mára már újra kinőtt, dús, sűrű lett. A férjemnek még hónapokkal később is egy-egy napos ízületi fájdalmai voltak, a vállaival kezdődött és csuklóival folytatódott. Majd ahogy jöttek úgy el is múltak. Apu gyengébb volt még két-három hónapig, időnként fájlalta a lábait, aztán szépen felerősödött. Anyu viszont elfelejtett írni. Nem tudta leírni még a nevét sem. Ez is adott némi aggodalomra okot. Viszont nem hagyta annyiban és minden reggel tollat ragadott. Először nagy nyomtatottakat, majd, amikor már ment, írottan is papírra vetette a betűket.

     A gyógyulásunkat segítette:

Beszedtük utána azt is, amit az orvosok írtak ki 3, illetve 5 napos antibiotikumokat, meg gyomorvédőt a szüleimnek, illetve nekik vérhigító injekciót. Utóbbi 4-5 napig nekem is ment, mert volt 2 olyan napom, amikor küzdöttem azért, hogy legalább 1 bögre folyadék bennem maradjon. A kűzdős rész egybeesett a nekem felírt 5 db-os antibiotikum szedésével. Csak azalatt az 5 nap alatt jött ki belőlem, ami a gyomromba került.

A vitaminok, a gyógyteák és a megfelelő étkezés,sok folyadék bizonyosan segítették gyógyulásunkat. Számos más módja van még annak, hogy szeressük önmagunkat és segítsük a testünket a gyógyulásban. De erről, majd legközelebb.

És azóta is boldogan élünk, amíg…