Cigánysimogató
Kollégáktól kaptam ezt a csúfnevet, de büszke vagyok rá!
Magyarországon dolgoztam nevelőként nevelőotthonokban. Többször is megkérdezték tőlem, hogy miért "turkálok a szemétben", hiszen annyi normális állás van. Úgy éreztem, hogy ott van rám szükség, a "szemétdombon". Megtapasztaltam, hogy a gyerekek ott nem hátrányos, hanem lehetetlen helyzetben vannak. Rengeteg konfliktusom volt, elsősorban a kollégákkal, felettes szervekkel. Azt sem tudtam igazán elérni, hogy ne legyen éhes, fázó gyerek körülöttem. Néhányan vittük az iskolába a szendvicseket a bejáróknak, az intim betétet a lányoknak, ruhákat, cipőket és mindent amit csak tudtunk, de sosem volt elég. Állandó életérzésemmé vált a "kéne”, a tehetetlen düh, a harag. Ez ...